Az Azuchi-Momoyama korszak kezdetén (XVI.század vége) két nindzsa klán, az Iga Tsubagakure és a Kouga Manjidani elkeseredett, véres háborúban állnak egymással, mely már évszázadok óta tart. A harcok csak akkor fejeződnek be, mikor Hattori Hanzonak sikerül fegyverszünetet kötnie, oly módon, hogy mindkét klán Tokugawa Ieyasu szolgálatába áll. (Tokugawa volt az első, akinek elég hatalma volt ahhoz, hogy Sógun legyen, ez az első stabil központi hatalom Japánban.) Ennek ellenére az ellenségeskedés tovább folytatódik a Kougák és az Igák között. 1614-ben, mikor Ieyasu visszavonult és hivatalát tovább adta fiának, vita tört ki az utódlásról. A kormány képviselői a két unoka oldalán foglaltak állást, és a Sógunátus szétesni látszik. Hogy ezt a problémát megoldják, mielőtt az irányíthatatlanná válik, Ieyasu megparancsolja, hogy oldják fel a fegyverszünetet a Kougák és az Igák között. Mindkét klán a 10 legjobb nindzsáját nevezi ki, hogy egy könyörtelen életre-halálra menő párviadalban részt vegyenek. Egy-egy klán a két unoka egyikét reprezentálja. Az Igák az öregebb fiúért, a Kougak pedig a másodszülöttért harcolnak. Ehhez felírják két papírtekercsre a két klán 10-10 legjobb harcosának nevét. Az a klán, amely túléli a harcot, 1000 évnyi dicsőséget nyer jutalmul, azonban nem mindenki akar a régi ellenségeskedések miatt friss vért ontani. Ezen konfliktus kirobbanása előtt a két klán vezére (Gennosuke és Oboro) már eljegyezték egymást, és azt a reményt táplálják, hogy házasságuk a két klánt is összekapcsolja. Most, ebben a konfliktusban, melynek egyikőjük sem akart a részese lenni, rákényszerülnek, hogy válasszanak a szerelem és a saját klánjuk túlélése között.